Mit tehetünk szülőként az iskolai bántalmazás ellen?
Azok a diákok, akik nem szeretnek iskolába járni, néha nem is a tanulás miatt éreznek így, hanem az iskolában tapasztalható légkör, a rendszeres lelki vagy fizikai bántalmazás, csúfolódás és kirekesztés áll a dolog mögött. Mit tehetünk az iskolai bántalmazás ellen, és hogyan deríthetjük ki, hogy gyermekünk is érintett-e? Segítünk!
Minden második magyar diákot ért erőszak az iskolában az UNICEF friss felmérése szerint, ám a lelki bántalmazással együtt még lesújtóbb lehet az eredmény. Az iskolai zaklatásnak, vagy más néven bullyingnek azt nevezzük, ha valaki huzamosabb időn keresztül szánt szándékkal, ismétlődően bánt valakit szóval vagy tettel. A kipécézett áldozatnak ezzel minden túlzás nélkül megkeserítheti az egész életét, mivel az okozott trauma, valamint a pszichés és szociális következmények nem múlnak el nyom nélkül.
Milyen jelekből veheted észre, hogy baj van?
- Gyakran, látszólag ok nélkül fáj gyermeked hasa, feje, hányingere van, főleg az iskolába induláskor. Ez nem azt jelenti, hogy szimulál, hanem a megnövekedett stressz hozhatja elő a tüneteket.
- A gyakori sérülések, és az erre adott furcsa magyarázatok is gyanúra adhatnak okot.
- Ha rendszeresen megrongálódik vagy elveszik valamilyen tulajdona, lehet, hogy a többi gyerek tehet róla.
- Ő maga is agresszívvá válik a testvérével vagy kisebb gyerekekkel szemben, hogy levezesse az őt ért frusztrációt.
- Bünteti magát, mert a téves önképe miatt értéktelennek érzi önmagát.
- Hirtelen megváltozik a személyisége, szomorúvá, visszahúzódóvá válik.
- Nincs étvágya.
A legfontosabb az, hogy minden nap szakíts időt a beszélgetésre. Őszintén érdeklődj iránta, ne csak felületes diskurzust folytassatok. Ha olyan kapcsolatot építesz ki gyermekeddel, amelyben úgy érzi, elmondhatja neked minden bánatát, jó eséllyel megnyílik akkor is, ha iskolai bántalmazás éri. Ehhez az is kell, hogy egyértelmű kérdéseket tegyél fel neki puhatolózásképp, például hogy „Mi volt ma jó, és mi rossz a suliban?” vagy „Megbántott-e valaki?”. Emellett figyelj rá, hogy észre vedd, ha valami gyanús!
Hogyan előzhetem meg az iskolai szekálást?
Arra kell nevelni a gyerekeket, hogy mások érzéseire is tekintettel legyenek, az empátia készsége ugyanis csökkenti annak az esélyét, hogy a bántalmazásban részt vegyen, és ő maga is kevésbé lehet így áldozat. Az empátiára nevelés részeként kérdezd meg a gyermekedet, hogy ő mit tenne mások helyében, vagy mit érezhet az, akit bántottak. Mutass neki példát, és ha olyan szituációnak lesztek tanúi, mondd el neki, hogy te is együtt érzel azzal, akivel valami rossz történt. Emellett érdemes megtanítani a kicsiknek, hogy ha valaki bántja őket, vagy azt látják, hogy mást bántanak, esetleg folyamatosan zaklatnak, kérje felnőtt segítségét! Szóljon a szülőnek és a pedagógusnak, mert ők azért vannak, hogy segítsenek ilyen helyzetben. Fontos érzékeltetned, hogy ez nem árulkodás, hanem segítségnyújtás, amivel jót cselekszik!
TIPP: A fentieket jól kiegészítheti, ha gyermeked megtanul a közösség részeként együtt játszani a többiekkel. Ezzel elsajátíthatja, hogyan kell betartani a (játék)szabályokat és elfogadni másokat, illetve a közös játék révén közelebb kerül a társaihoz, továbbá fejlődik az empátia képessége is. Ezt a pozitív hatást rendszeres társasjátékozással is elérheted. Néhány társast kifejezetten az empátia erősítésére fejlesztettek ki, ilyen például a Dixit, ami 2010-ben az Év Játéka díjat is elnyerte. A nagy népszerűségnek örvendő játékot Jean-Lous Roubi, francia gyermekpszichológusnak köszönhetjük. A Dixit tökéletesen beindítja az érzelemvilágot és az empátiát, létezik 6-10 éves, illetve 10-99 éves korosztály számára kifejlesztett változata is, valamint az alapjátékokat különböző kiegészítőkkel tudod még izgalmasabbá tenni.
Mit tegyek, ha bántalmazták a gyermekemet?
Fontos, hogy jól és gyorsan kezeld a helyzetet. Beszélj a problémáról az osztályfőnökkel, igazgatóval, és ha van iskolapszichológus, őt is vond be! Akár név nélkül fel lehet vetni a problémát egy szülői értekezleten is, hogy együtt küszöböljétek ki a nem kívánt viselkedést a gyerekek közösségéből. Türelmesen hallgasd végig gyermekedet, és biztosítsd róla, hogy számíthat rád és segítesz neki! Ne hibáztasd azért, mert áldozattá vált, ezzel csak súlyosbítanád a helyzetet! Tanítsd meg neki, hogyan lehet a helyzetet jól kezelni, és ha úgy érzed, komolyabb problémával álltok szemben, vidd szakemberhez, hogy megfelelő segítséggel feldolgozhassa a lelki sérüléseket, és visszanyerje önbizalmát!
Mit tegyek, ha az én gyerekem a bántalmazó?
A bántalmazó fél szülőjének sem könnyű. Neki is érdeke, hogy a problémát megelőzze, vagy mielőbb orvosolja, mielőtt komolyabb pszichés torzulást eredményezne. Mindenképpen beszélgess el a gyermekeddel, közben pedig világíts rá, hogyan érezhette magát az, akit bántott, és kérd szakember segítségét.
Online zaklatás – a 21. század hozadéka
A negatív jelenség a pedagógushiány, az elfoglalt szülők és főleg az iskolások online jelenléte miatt összességében súlyosabb, mint amilyennek esetleg a ma már felnőttek élték meg a gyermekkorukban. Míg évtizedekkel ezelőtt „csak” az iskola volt a zaklatás színtere, ma a kicsengetés után sincs nyugalma annak, akire rászállnak a kortársai. Online zaklatás a nap 24 órájában érheti gyermekeinket: sokkal nagyobb közönség előtt lehet így viccet csinálni valakiből, hazugságot terjeszteni róla, sőt egy kamu profillal még az arcát sem kell felvállalnia az internetes zaklatónak. Tekintve, hogy hány iskolás gyereknek van okostelefonja, hányan használnak tabletet, laptopot, számítógépet vagy okostévét, máris láthatjuk, milyen kiszolgáltatott a fiatalabb generáció a rosszindulatú online tevékenységeknek. A különböző szűrőprogramok segíthetnek valamennyire felügyelni a digitális életet, de itt is kulcsfontosságú, hogy érdeklődjünk a gyerek online tevékenysége felől.