Minden szülő hosszasan tudna mesélni arról, mekkora feladat az egészséges és változatos ételeket megetetni, sőt mi több, megszerettetni a gyerekekkel. Főleg a zöldségek jelentik a mumust, holott egy fejlődő szervezetnek nélkülözhetetlenek a zöldségekben természetes módon előforduló vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek.
Minden szülő hosszasan tudna mesélni arról, mekkora feladat az egészséges és változatos ételeket megetetni, sőt mi több, megszerettetni a gyerekekkel. Főleg a zöldségek jelentik a mumust, holott egy fejlődő szervezetnek nélkülözhetetlenek a zöldségekben természetes módon előforduló vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek. A gyerekek számára unalmas vagy épp „fura” ennivalókat egy kis kreativitással izgalmassá tehetjük, és így sokkal nagyobb kedvvel fogyasztják el az ebédet, könnyebben gondoskodhatunk megfelelő táplálásukról. Számtalanszor hallottuk gyerekként, hogy ne játsszunk az étellel, és mi sem erre szeretnénk buzdítani. A kajacsatáig például semmiképpen sem tanácsos elmenni, de egy kis ártatlan móka még belefér. Hogyan csináljunk jó evőt a rossz evő gyerekből?- Saját étkészlet: Válasszatok ki együtt egy mesefigurás étkészlet, ami csak az övé, és máris nagy a boldogság, amikor ismét használhatja! Star Wars, Kis kedvencek titkos élete, Angry Birds? Mindegy, hogy melyik a kedvenc, könnyen találunk olyan étkészletet, ami ezeket a mesefigurákat ábrázolja. Ráadásul a műanyag darabok esetében attól sem kell félnünk, hogy egy óvatlan pillanatban eltörik a tányér, aminek sírás lenne a vége. Sőt, olyan kifesthető tányérra is bukkanhatunk, amit a kicsi pingálhat ki speciális filcekkel, és amelyről a színek csak a sokadik mosás után tűnnek el, ekkor viszont újra kiszínezheti azt. A varázsnak akkor sem kell megtörnie, ha az ételt elcsomagoljuk a lurkónak az útra, mert menő uzsidobozt és uzsonnás táskát is beszerezhetünk, amiből biztosan jólesik elővenni anya finom szendvicsét.
- Izgalmas tálalás: Az alapanyagokból hipp-hopp kedves állatfigurákat formázhatunk, a munkának pedig nem fog elmaradni az eredménye.
- Bevonni a készítésbe: A gyerekek is sokkal értékesebbnek érzik az ételt, ha az ő munkájuk is benne van. A könnyebb feladatokba bevonhatjuk a kis kuktánkat, aki segíthet megmosni a zöldséget, beleszórhatja a fűszereket a tálba, szaggathatja a pogácsát, vagy kavargathat a felügyeletünk mellett. Így segíthetünk neki megismerni az alapanyagokat, amiket főzés vagy sütés közben megkóstolhat és megszagolhat. Kikérhetjük néha a véleményét is, hogy mit tegyünk vagy ne tegyünk az ételbe. Végül nagyon büszkék tudnak lenni a kicsik, ha megdicsérjük őket, milyen finomat főztek.
- Szakácsosat játszani: Közelebb hozhatjuk az ételeket a gyerek szívéhez, ha főzőcskéset játszhatnak, melyhez már sokféle játékot, például mini konyhát, játék robotgépeket, műanyag zöldséget, gyümölcsöt és süteményt vásárolhatunk az üzletekben.
- Verseny: Ki eszi meg hamarabb répát? Amilyen egyszerű, olyan hatásos, ha sikerül felkelteni a versenyszellemet.
- Folyadék, hogy jobban csússzon: Ha étkezés közben iszunk, könnyebb lenyelni az ételt is. Tegyünk egy pohárba a gyereknek is innivalót. Néha talán azt is nehéz elérni, hogy legalább igyon a kis lurkó, de a Hangszál elnevezésű szívószálakkal ez többé nem lesz gond. A Hangszál ugyanis olyan szívószál, ami kortyolás közben élethű állat- és járműhangokat ad ki, amit nagyon élveznek a kicsik.
- Fogadjuk el, hogy ő is mondhat nemet!: Mi sem eszünk meg mindent, nem várhatjuk el ezt a gyerektől sem. Adjuk meg neki az esélyt, hogy felsoroljon 3-5 ételt, amit nem kell megennie, ha nem szeretné, a többire viszont nem lehet kifogása, legalább valamennyit muszáj lesz belőlük fogyasztania. Ügyeljünk arra, hogy konkrét ételek legyenek a „listán”, ne gyűjtőnevek, mint például a zöldség! A kicsiknek érzékenyebb az ízérzékelésük, aminek oka, hogy míg egy átlagos felnőttnek 10 000 ízlelőbimbója van, egy gyereknek 30 000. Ezért van az, hogy gyerekként és felnőttként más-más ételeket szeretünk vagy kerülünk, vagyis nem kell aggódni, idővel változnak a preferenciák. Továbbá, a gyerekekben még jól működik a teltségérzet, csak később veszik fel az emberek azt a rossz szokást, hogy pukkadásig eszik magukat ahelyett, hogy akkor állnának meg, amikor elég táplálékot vettek magukhoz. Senkinek sem lesz jobb, ha pár falatot még beléjük tömünk, ha ők már jelzik, hogy köszönik, elég volt.
